Budapesten, a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskolában, Orient Enikő textilművész tanítványaként ismerkedtem meg a kézművességgel. A középiskolában megtanultam az agyaggal, a Szentpéteri Ötvös Stúdió táboraiban a rézzel bánni, a Tanítóképző Főiskolán -ahol vizuális szakon végeztem- pedig eme tudásanyag közvetítésének fortélyait a gyerekek felé.
Winkler Márta iskolájában -bár kevés időt töltöttem- sok hasznos gyakorlati tapasztalatot szereztem.
Családommal 2001 óta Gödöllőn élünk, 2002-ben született meg lányom Istók Sára, majd rá két évre Mihály fiam.
A nemez egész eddigi életutamat végigkísérte. Gyerekként több alkalommal is lehetőségem nyílt Nagy Marival és Vidák Istvánnal együtt nemezelni. Először közös munkával készítettünk egy nemezszőnyeget, máskor megtanultuk a birkáról lekerült gyapjú feldolgozásának, majd felhasználásának módját (mosás, kártolás, festés növényi anyagokkal, egyszerűbb tárgyak nemezelése).
Talán ekkor készült az első állatkám, egy csacsi (első kép).
Kis szünet után, itthonlétem alatt kezdtem el ismét a nemezeléssel foglalkozni. A Mesterségek Ünnepén egy ázsiai asszonytól vettem egy szamamrat, meg egy kecskét (természetesen nemezből). Ekkor foganhatott meg bennem a gondolat, hogy nemezállatokat fogok készíteni (második kép).
Lányom születésére készítettem egy jávorszarvast, az a kedvenc állatom (harmadik kép).
Immár hét éve változó lendülettel gyúrom a gyapjút, kísérletezem különféle technikákkal.
Kétféle technikát alkalmazok:
- általam készített mintás nemezlapokból, varrással
- papírsablon körbenemezelésével
